Már az osztás előtt hosszú, tömött sorokban, fegyelmezetten várták az emberek a Blahán az ételszállító autót. Egy csinos idős hölgy lépett oda hozzám: „Miért áll itt ez a sok ember?” Mondtam, miért, mire ő felháborodva: „Az kizárt, hogy mind rászoruló. Nézzen csak körül, vannak itt jól öltözöttek is.” Néhány percet beszélgettünk, végül arra jutottunk, hogy sosem tudhatjuk, pontosan mi van a háttérben, tehát nem szabad ítélkeznünk. És nagy kincs, ha valaki a nehéz körülményei ellenére képes adni a jó megjelenésre.
Az ételosztásra hatalmas az igény. Megdöbbentem, amikor először megláttam a tömeget. Gyorsan kell dolgozni, nincs idő hosszas beszélgetésekre. Viszont egy röpke ajándék mosoly, egy kedves szó legalább olyan lelki táplálék, mint a testnek az étel.