Karácsonyi segélyprogramben először Dél Amerikában vettem részt több mint 10 évvel ezelőtt. Feleségem (aki ecuadori) tágabb családjánál ez egy teljesen természetes dolog volt és az ünnephez ez is hozzátartozott. Évente már a karácsonyt megelőző hónapokban kiválasztottak segélyszervezetek segítségével egy olyan családot, amelynek életében egy ilyen gesztus óriási segítséget jelentett. Omladozó bádogviskót pofoztunk helyre egy napi munkával az esős évszak beállta előtt és a többheti élelem felkínálása mellett még arra is futotta , hogy a földön alvó gyerekeknek több matracot is sikerünt beszerezni.
A leglényegesebb ebben az egészben az volt, hogy nemcsak pénzzel, hanem kétkezi munkával is sokat lehetett tenni az emberekért.

Ez a tradíció is közrejátszott abban, hogy önkéntes munkára jelentkeztem a Krisnásoknál itt Budapesten a karácsonyi ételosztáshoz. Fantasztikus érzés volt, amikor az eső ellenére több órán át türelmesen várakozó hálás emberek arcára egy kis mosolyt tudtunk varázsolni. Külön szeretném kiemelni, hogy 10 éves kisfiam Adrián is velem tartott és egy kicsit irigyeltem őt azért, mert neki többször is megköszönte minden egyes sorban álló amit éppen a kezükbe adott.