Elkezdődött a nyár és egyre több fiatal tölti nálunk, az Ételt az Életértnél, vagy ahogy csak becézzük a „Futinál” a középiskolai, érettségi előtti, ún. iskolai közösségi szolgálatát önkéntesként. Két hete egy belvárosi iskola diákjai segítették a napi missziót, múlt héten pedig egy közeli vidéki gimnáziumból kaptunk erősítést az ifjúságtól. Az önkéntesség mindig egy olyan vállalás, amikor önzetlenül adhatunk magunkból egy nemes ügyért. Mi pedig örömmel fogadjuk, hogy ezek a fiatalok az ételosztás ügyét választották! Köszönjük a segítségeteket!

Ha érettségi előtt álló fiú vagy és még nem döntötted el, hogy az iskolai közösségi szolgálatot hol végezd, akkor jelentkezz hozzánk és amellett, hogy egy garantáltan tartalmas,
felemelő csapatjátékban lesz részed, megtudhatsz mindent az alapítványunk működéséről, közösségünkről és arról, hogy miért olyan fontos az ételosztó misszió a világ számára.
Fordulj bizalommal mentorunkhoz, Báder Zsuzsannához, aki megosztja veled a részleteket az iskolai önkéntességgel kapcsolatban. Segítségével pedig könnyedén meg tudod majd írni
a beszámolódat is. E-mail: [email protected]

A szolgálati hét végén megkérdeztük a diákokat, hogy érezték magukat, mi volt számukra kihívás, mit javasolnának azoknak a fiataloknak, akik belevágnának egy ilyen jellegű közösségi szolgálatba?

Egyöntetűen mind a négyen pozitív élménnyel tértek haza, és a kezdeti félénkségüket is hamar elűzte a meleg fogadtatás. Legtöbben azért aggódtak, hogy mi lesz majd ha emberek közé kell menniük, egyikük pedig technikai kihívással találkozott, amikor a babot kis dobozokba kellett bele gyűjtenie. A munka erősen fizikai jellegű, így a jövőben középiskolai iskolai közösségi szolgálatát esetében csak fiúkat áll módunkba fogadni.

Az önkéntesek a telephelyen és az osztópontokon való szolgálat mellett egy templomi körbevezetésben is részesültek, hiszen az ételt az Életért a Krisna-tudatú közösség budapesti központjában található. Így közelebbről is megismerhették a Krisna-tudat élő kultúráját, ami a morális alapját képezi alapítványunk munkájának és az étkeztetésnek.

Jázmin: “A leginkább az a megrázó, hogy gyerekek is rászorulók. Mert a felnőttek mögött van egy út, ahogy erre a sorsa jutottak, de a gyerekek meg ebbe születnek bele, és ezt volt durva látni. Kicsit jobban szembesülök azzal, hogy hogyan élnek ezek az emberek. Elgondolkodtam, hogy a szociális munkán kívül is jöjjek, mert minden szempontból egy pozitív élmény volt. Gondolkodok azon, hogy a szociális munka letelte után is jelentkezek itt szolgálatra.”

Bodza: “Nagyon jó atmoszférája van a helynek, mindenki nagyon cuki és kedves. Tök jókat beszélgettünk mindenkivel és a munkakörülmények is testhezállók. Megismerkedtem egy számomra új vallással, ami 17 évesként útkeresőként egy újabb szelet felfedezése a világból. Ha attól tartasz, hogy nem fogod tudni felvenni a vibe-ot, vagy hogy nem találod itt meg magad, akkor ne aggódj, mert itt nem leszel egyedül semmiben és rendkívül segítőkész mindenki. Az ételosztás egy olyan élmény, amit mindenkinek érdemes megtapasztalni.”

Lili: “Bennem azért volt egyfajta bizonytalanság, mert ilyesmi közösségben még nem nagyon voltam, de egy kellemes csalódásként éltem meg, hogy kedvesek mindenben ésa társaság is szuper, a munka pedig nem olyan nehéz. Nekem az volt a kihívás, hogy inkább introvertált ember vagyok és interakciózni az emberekkel nem az erősségem, de bízom benne, hogy a következő alkalommal már bátrabb leszek. Szerintem mindenképpen egy jó élménnyel térünk haza, egy szélesebb világszemlélettel, ami fontos. Ne félj semmitől, ha közösségi szolgálatra jelentkezel. Az első nap tapasztalsz valamit, onnan meg csak jobb lehet. “

Kati: “Az elején nagyon tartottam attól, hogy milyenek lesznek az emberek, milyen lesz az ételosztás. De hamar megszerettem, nagyon tetszik a hely. Én is hasonlóan tartottam attól, hogy majd beszélni kell, meg kapcsolatban lenni az emberekkel, de azt tanultam meg ebből, hogy kitartónak kell lenni abban, hogy magabiztosabb legyek és ezáltal többet tudok tenni a szolgálatban. Az ételosztás és a pakolás is tök jó élmény volt, meg az hogy együtt jöttünk barátok, ez sokat segített mindannyiunknak.”