Idén bárki csatlakozhat szokásos, több ezer fős karácsonyi akciónkhoz azzal, hogy vásárol néhány apróságot, amit aztán segítünk eljuttatni a leginkább rászorulókhoz.
Habár az év nagyobb része már eltelt, és igen tartalmas és eseményekben gazdag hónapokat tudhatunk magunk mögött, még korántsem vagyunk túl az idei munka nehezén. Még előttünk állnak az év legnagyobb akciói, a Karácsonyi ételosztások, amelyeket Budapesten a már hagyományossá vált, három napos Blaha Lujza téri ételosztás mellett további két helyszínen szervezünk meg. Több vidéki városban és kistelepüléseken is készülünk kiemelt ünnepi akciókkal, pl. Debrecenben, Egerben Pécsett. Tavaly országosan több mint 6000 embernek sikerült ilyen módon kicsit könnyebbé, örömtelibbé tenni az ünnepeket.
A tavalyi évekhez hasonlóan már most elkezdjük a készülődést, hogy idén is minél több családnak, egyedülálló, idős rászorulónak tudjuk szebbé tenni az ünnepét. Idén úgy gondoltuk, hogy már a kezdeti készülődésbe is igyekszünk bevonni mindazokat, akik szeretnének hozzájárulni az ünnepi akció sikeréhez. Nagyszabású élelmiszergyűjtő akciót hirdettünk, amely október 16-án az Élelmezés Világnapján vette kezdetét és november 14-ig tart. Az akció a „sok kicsi sokra megy” elvén működik: arra hívunk minden segíteni vágyó embert, hogy 1kg cukor, 1 liter étolaj vagy bármilyen édesség adományozásával támogassa karácsonyi ételosztásunkat, és biztassa erre ismerőseit, barátait, kollégáit, hozzátartozóit. (Természetesen, aki teheti, az nagyobb mennyiséget is adományozhat!) Emellett örömmel várjuk a játék-, ill. ruha-felajánlásokat is. Az adományokat a hét minden napján 8-18.00 között lehet leadni Budapest III. kerületi központunkban (1039 Budapest, Lehel utca 15-17.).
Az akció tervezésekor néhányan azt kérdezték, mi értelme annak, hogy ilyen kicsiben gondolkodunk, hisz egy-egy kiló cukorral vagy pár édességgel senkinek az életét nem lehet megváltoztatni. Ennek kapcsán hadd tegyünk közzé egy ide illő szép történetet:
Egy szép hajnalon egy fiatalember sétálgatott a tengerparton. Egyszer csak észrevett maga előtt egy idős embert, aki lassan, komótosan lépkedett a homokban, és meg-megállva hol lehajolt, hol felegyenesedett. Közelebb érve a fiú odalépett az idős emberhez, és megkérdezte tőle, mit csinál.
− Látod, fiam? A dagály partra sodorta ezeket a tengeri csillagokat – magyarázta az idős ember, de egy pillanatra sem hagyta abba a hajolgatást.
– Igen, mindig ez történik – bólintott a fiú.
– Most apály van. A napsütés elpusztítaná a szárazon maradt csillagokat − folytatta az öregúr, és lehajolt egy újabb csillagért. – Próbálom megmenteni őket.
− De hiszen a part sok-sok kilométer hosszú, és millió szám hevernek kint a tengeri csillagok. Tele van velük a part − mondta a fiú. – Mindegyiket úgysem mentheted meg, akkor meg nem mindegy?
Az idős úr lehajolt egy újabb csillagért, majd csillogó szemmel óvatosan a hullámok közé dobta.
− Ennek az egynek nem mindegy! – felelte mély meggyőződéssel.
Ez a történet azt példázza, hogy ahhoz, hogy segítsünk, mások javára tegyünk, nem kell feltétlenül hegyeket megmozgatnunk. Sokszor egy aprónak látszó tettel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy más emberek élete megváltozzon. Nem kell tehát csodákat tennünk, csak éppen annyit, amennyi tőlünk telik. De amit tudunk, azt meg kell tennünk másokért, mert nekik nem mindegy!
További információ: 20/550-5791