Ady Endre: Szegények karácsonya (részlet)
„Szegényes, kicsi szoba. Az ablakok papírral vannak beragasztva, a kis pléhkályhában régen kiégett az utolsó hasáb fa. A családfő az asztalnál ül, könyökére támasztva a fejét… Gondolkozik. Vajon mire gondol – a béke ünnepén? – Mit eszünk holnap! – tör ki a sóhajtás kebléből. … Holnap… s azután! Íme az egyik karácsony. Ez most a jelen… Mintha megváltozott volna a természet rendje, napfényes idő, tavaszi lég, s csak az éneklő madárnak danája hiányzik, hogy valóban elhitesse velünk a tavaszt. Ünnepel az egész világ – a szegény ember is. És a szegény ember öröme, békéje kétszeres. A télnek, fagynak nyoma sincs, és a hideg, a kegyetlen hideg nem emésztette fel még utolsó filléreit. Még egy kis karácsonyfára is telik, s az apróság ujjong, örült a kriszkindlinek, amely gondoskodik a szegény gyerekekről is. Karácsony van… A szegények karácsonya!…”
Szeretnénk, ha minden szegény embernek is lenne karácsonya. Szép karácsonya. Őszinte vágyunk, hogy ne csak elegendő, hanem finom, ízletes és egészséges ételek kerüljenek a rászoruló családok asztalára is. Ezért is osztunk a december 24-26. között ételt és csomagokat, naponta 1000-1000 főre a Népligetben. De januártól sem állunk meg, a vidéki falvak és kis községek lakosai hétről hétre, hónapról hónapra áhítják a segítséget, hiszen a tél nagy kihívás az energiafogyasztás miatt mindenkinek. Az élelmiszerárak emelkedése pedig valóban pontot tett az i-re. A szeretet ünnepén a mi számunka névtelen, ismeretlen embereknek is szeretnénk kifejezni felebaráti szeretetünket, gondoskodást nyújtani úgy, ahogy azt lelki tanítómesterünk, Sríla Prabhupáda kérte.
