10 évvel ezelőtt egy szerzetes révén került kezembe először a Bhagavad-gítá, ezen keresztül ismerkedtem meg a Krisna-tudat filozófiájával és elveivel. Nagyon megtetszett a védikus filozófia önfejlesztés része és az is, hogy önmagunkon túllépve, másoknak segítve éljünk.

Az akkori munkám mellett hajnali 2 órakor keltem, hogy ellátogathassak a reggeli lelki programokra és hétvégén vagy ünnepnapokon próbáltam segíteni a missziót. Aztán 2014-ben kaptam egy lehetőséget, hogy napi szinten is részt vehetek az ételosztásokban, így az előkészítési munkafolyamatokon kívül egész évben személyesen segíthetek a rászorulóknak. Az összes ételosztás közül „a Liget”, vagyis a városligeti népkonyhai étkeztetés áll a szívemhez a legközelebb, mert itt találkozhatok a legelesettebb emberekkel, a legnagyobb nélkülözéssel és a legdurvább történetekkel. Ezek a hátrányos helyzetű személyek nagyon jó és nagyon értékes emberek, szinte mindenkit személyesen ismerek, aki csak egy hétig is jár az osztópontra.

Számomra elég megindító, hogy az ellátottak többsége szeretné viszonozni a gondoskodást valahogy, amit kap tőlünk. Bárki bármikor kerülhet nagy bajba, de ha gondoskodással, figyelemmel fordulunk felé, akkor kialakul egyfajta kölcsönösség, és tudjuk felfelé húzni, segíteni egymást.