Nem szégyellni kell, hanem elfogadni – A “krisnás” ételosztás, és ami mögötte van. Ezzel a címmel jelent meg egy nagy interjú munkánkról az Átlátszó.hu oldalán. Köszönjük az újságíró alapos, feltáró munkáját.
A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége által létrehozott Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány naponta országosan több mint 2000 adag meleg étellel segíti hazánk rászoruló lakosságát. Emellett évente négy alkalommal kiemelt ételosztást is szerveznek – legutóbb az élelmezés világnapja és a szegénység elleni küzdelem napja alkalmából október 14-én, szombaton 1500 élelmiszercsomag és 1600 adag meleg étel talált gazdára. Ezúttal a média képviselői is beállhattak a pult mögé és kivehették a részüket a munkából – szembenézve a szegénység különböző arcaival.
Éhezni sokféleképpen lehet
Bolygónk úgy lett megalkotva, hogy mindenkinek elegendő táplálék juthasson, ám a helytelen elosztás következtében jelenleg mintegy 160 millió ember éhezik, míg máshol a kukában landolnak az élelmiszerek. Az UNICEF szerint a II. világháború óta nem látott éhínség felé tartunk. Ami hazánkat illeti, az MTA és az Eurostat 2014-es felmérése szerint körülbelül 50 ezer gyermeket érint az éhínség valamilyen formája.
Ahogy sok jóléti országban, úgy nálunk is létező jelenség az úgynevezett minőségi éhezés: sokszor olyanok is egészségtelenül táplálkoznak – például a feldolgozott termékekekt részesítve előnyben –, akik nem küzdenek megélhetési gondokkal. A nem éppen mélyszegény, de kevéssé jól szituált társadalmi rétegekhez tartozók pedig jellemzően a vitaminokat, rostokat alig tartalmazó, olcsó élelmiszereket tudják csak megvásárolni – ismertette a finoman szólva is aggodalomra okot adó helyzetet Szilaj Péterné Csilla, az alapítvány szóvivője.
Közkedvelt ízek egészségesen
Az Ételt az Életért ebben próbál segíteni: osztópontjain minőségi, egészséges, megfelelő kalória- és fehérjetartalmú, és az erőszakmentesség jegyében kizárólag vegetáriánus ételeket kínál. Mint Szanyi-Karl Attila, az ételosztás vezetője elmondta, 33-34 féle magyaros ízvilágú receptet váltogatnak. Egyik nap főzelék, másik nap leves van, ám ez utóbbi olyan sűrű, hogy egytálételként is bőven megállja a helyét. A főtt ételhez mindig adnak kenyeret, és ha van, egy kis extrát is: gyümölcsöt, joghurtot, müzlifélét, csokoládét, konzervet.
Konyhájukon a megfelelő végzettség és az „alapértelmezett” egészségügyi kiskönyv mellett olyan elvárások is vannak, amiket még az egészségügyi hatósági sem ír elő, például az, hogy a szakács tökéletesen tisztán, azaz nem sokkal fürdés után, friss ruhában érkezzen. Ugyanilyen fontos a lelki tisztaság: az alapítvány dolgozói mindannyian gyakorolják a Krisna-hitet, nemcsak a magánéletben, hanem a munka során is.
A főzést szertartás előzi meg, az elkészült ételt pedig első lépésben Krisnának – azaz Istennek – ajánlják fel:ezáltal válik megszenteltté, ahogy a hívők mondják szankszrit szóval, praszádammá. A rászorulókban, akik az ételt elfogyasztják, nem is tudatosul, hogy ilyesféle pluszt kapnak – inkább csak azt érzékelik, hogy az étel nemcsak különösen ízletes, hanem meglepően szép is.
Országszerte segítenek
Az alapítvány elsősorban a Blaha Lujza téri ünnepi osztásokról ismert – karácsonykor rendre bejárják a sajtót a Rákóczi úton kígyózó sorról készített felvételek –, emellett azonban több más programjuk is van. A főváros III., VII. és XIV. kerületében minden hétköznap osztanak ételt – itt a családsegítők értesítik a lehetőségről a látókörükbe kerülő rászorultakat, míg a Városliget melletti nyilvános pontjukon bárkit szívesen látnak„a készlet erejéig”.
Visznek ételt a Bokréta utcai nevelőintézetbe, ahogy a fóti gyermekvárossal is volt ilyen együttműködésük – ez ugyan átmenetileg szünetelt, mivel az intézetben nyáron megcsappant a létszám, de most, hogy lakók visszatértek, hamarosan ismét felveszik a fonalat.
Debrecenben és Marcaliban heti ételosztás van, több más nagyobb városban alkalmi jellegűek az osztások. Egerben az Esterházy Főiskola hallgatói a diákigazolvány felmutatásával juthatnak tartalmas ebédhez az alapítvány jóvoltából. A Mint egy falat kenyér program fókuszában pedig olyan kisebb városok és falvak állnak, ahol sem a munkaerő-piaci kínálat nem megfelelő, sem a helyi szociális ellátás nem képes kielégíteni az igényeket.
Bár fő profiljuk itt is az élelmezés, más módon is igyekeznek megkönnyíteni a mélyszegénységben élők mindennapjait, például rászoruló családok válláról tanszerek, íróeszközök, nyomtatópapír adományozásával vették le – legalább részlegesen – a tanévkezdés terhét.
